A helyzetfüggő vezetés a 20. század egyik legfontosabb menedzsment technikái közé tartozik. Lényege, hogy a vezetői a vezetői kommunikációt mindig a dolgozó fejlettségi szintjéhez igazítja. Erre az alapra épül a fejlesztő vezetés szemlélete is.
A helyzetfüggő vezetés eredeti elmélete röviden
Hersey és Blanchard abból indulnak ki, hogy a dolgozó a feladatok ellátását illetően négy fejlettségi szinttel rendelkezhet: a teljesen kezdőtől a feladatát tökéletesen ellátó, fejlett dolgozóig. A fejlettségi szintek besorolása a szaktudás és a motiváltság mátrixa mentén történik. A magas elkötelezettség és magas szaktudás jellemzi a fejlett dolgozót, míg az alacsonyabb szinteken a szaktudás, vagy az elkötelezettség hiányos.
A négy fejlettségi szinthez négy vezetői stílus tartozik a helyzetfüggő vezetés elméletében. Ezek az 1) irányítás, 2) a tanítás vagy edzés, 3) a támogatás és 4) a delegálás. A vezetői stílusok jellemzője, hogy milyen arányban keveredik benne a támogató és az irányító vezetői magatartás. A delegálásban például mindkettő alacsony. A tanításban pedig mindkettő magas.
A helyzetfüggő vezetés eredeti elmélete szerint a jó vezető legfőbb tulajdonsága a fejlettségi szinthez való alkalmazkodás. Ha megállapításra került, hogy milyen fejlettségi szinten áll a dolgozó, akkor a vezetőnek a fejlettségi szinthez tartozó vezetői stílust kell alkalmaznia. Az 1. fejlettségi szinthez az irányítás, míg a 4. fejlettségi szinthez a delegálás tartozik.
Hogyan lesz az alkalmazkodásból fejlesztés?
Míg a helyzetfüggő vezetés elmélete megelégszik azzal, hogy a feladatvégzés hibátlan legyen, addig a fejlesztő vezetés arra is törekszik, hogy eljuttassa a dolgozót a legmagasabb fejlettségi szintre.
Tegyük fel, hogy egy dolgozó a második fejlettségi szinten áll, vagyis a munkavégzéshez szoros irányításra és motiválásra, buzdításra van szüksége. A helyzetfüggő vezetés alapján elegendő, ha a vezető helyesen alkalmazza a 2. vezetői stílust, ami a tanítás. A cél ugyanis pusztán annyi, hogy a feladat megfelelően legyen elvégezve. A fejlesztő vezetés viszont ezen túlmenően arra is törekszik, hogy az újabb és újabb feladatkiadásokon keresztül a dolgozót magasabb fejlettségi szintre juttassa el. A cél, hogy a folyamat végén a dolgozónak delegálni lehessen a feladatot, vagyis annak elvégzése egyáltalán ne igényeljen vezetői beavatkozást és kontrollt.
Mi kell a Fejlesztő Vezetéshez a helyzetfüggő vezetésen kívül?
A Fejlesztő Vezetés ugyanazt a négy vezetői stílust alkalmazza, mint a helyzetfüggő vezetés. Nagyobb hangsúlyt helyez azonban a támogató vezetői stílusra (3-as stílus a helyzetfüggő vezetésben).
Az első különbség tehát a támogató vezetői stílus hangsúlyozott alkalmazásában rejlik. A támogató vezetés a kulcs ahhoz, hogy később felelősséggel lehessen delegálni egy feladatot.
A második különbség a fejlesztési terv használata. A dolgozói feladatokat egy listába sorolja és azok fejlettségét külön-külön felméri. A vezető a fejlesztés során egy alkalommal csak egy feladatra figyel egészen addig, amíg abban a feladatban el nem érte a dolgozónál a legmagasabb fejlettségi szintet.
A harmadik eszköz a vezetői beszélgetések ciklusának tudatos alkalmazása. Ez a ciklus nagyon hasonlít a teljesítményértékelés vagy a Megegyezéses Eredménycélokkal történő Vezetés ciklusához. A vezető a fejlesztési célt a dolgozóval közösen tűzi ki, a fejlesztés ideje alatt támogató beszélgetéseket nyújt, majd a ciklus végén kiértékeli a dolgozóval az eredményt.
