A vezetői stílusok rendszerezése minden vezetőképzés alapját képezi. Ez a cikk abban segít, hogy ki tudd választani, melyik a helyes stílus.
Jó, ha tudod, hogy több rendszerben is használatosak vezetői stílusok. Népszerű például a tekintélyelvű, demokratikus, laissez fair besorolás a vezetői stílusokra. Ez a hármas besorolás elsősorban a vezető hozzállását jelöli.
Arra vonatkozóan nehéz egyértelmű kritériumot felállítani, hogy a tekintélyelvű vagy a demokratikus vezetői stílus hatékonyabb-e a gyakorlatban. Mindkettőt lehet helyesen és értelmesen művelni. Sőt, a magára hagyó vezetési stílus, a “laissez fair” is működhet egy olyan csoportnál, ahol minden tag a saját területének a szakértője és önállóan dönthet.
Van azonban egy másik, kommunikáció alapú felosztása is a vezetői stílusoknak: ez az irányítás, tanítás, támogatás és delegálás négyese. Az a felosztás a Hersey és Blanchard által felállított Helyzetfüggő vezetés rendszeréből származik.
Az előző beosztással ellentétben a vezetői stílusok kommunikáció alapú besorolásához használati utasítást is kapsz. Hersey és Blanchard egyértelműen meghatározzák, hogy mikor melyik stílus a célravezető.
A vezetői stílusok kiválasztásának irányelve: a dolgozó fejlettségi szintje
A helyzetfüggő vezetés rendszerében teljesen mindegy, hogy demokratikus vagy tekintélyelvű személy vagy-e. A legfontosabb szempont, hogy a kiadott feladatokat a dolgozó maximálisan, hibamentesen végezze el. Ehhez pedig figyelembe kell venned a dolgozó motiváltságát és szaktudását.
A vezetői stílusok közül mindig azt kell választanod, amelyik a dolgozó motivációs szintjének és tudásszintjének megfelel.
Melyek a dolgozó fejlettségi szintjei?
Hersey és Blanchard 4 fejlettségi szintet különböztetnek meg. A szinteket a D azaz Development vagy F azaz Fejlettség betűvel jelölik.
D1 (F1) – a dolgozó motivált ugyan, de a szaktudása a feladatot illetően nulla vagy nagyon kevés. Ez a kezdő, vagy a feladattal először találkozó dolgozó fejlettségi szintje.
D2 (F2) – a dolgozó motiváltsága és tudásszintje alacsony. Már többet tud, mint a kezdő dolgozó. Az alacsony tudásszintből adódó kudarcélmények miatt azonban a motiváltsága most már lejjebb száll.
D3 (F3) – a dolgozó motiváltsága és tudásszintje változó. A feladatnak azt a részét, amihez már jól ért, motiváltan végzi. Azokat a részeket, ahol a tudása még nem megfelelő, bizonytalanul, kevésbé motiváltan végzi.
D4 (F4) – a dolgozó motiváltsága és tudásszintje is magas. A dolgozó könnyedén oldja meg a feladatot és így a motivációs szintje is mindig megfelelő.
Jól meg lehet érteni a fejlettségi szinteket az autóvezetés példáján. Az a sofőr, aki nappal, gyér forgalomban jól el tudja vezetni az autót, de dugóban, sötétben vagy esőben elbizonytalanodik, jó példája a D3 fejlettségi szintnek.
És most jöjjön a kérdés: mikor melyik vezetői stílus a megfelelő?
Mikor alkalmazd a delegálást?
Sok túlterhelt vezető kapta már a jótanácsot, hogy tanuljon meg delegálni. Valójában azonban nem a delegálást kell tanulni. Delegálni a világ legkönnyebb dolga. A nehézség abban áll, hogy delegálást csak a D4 fejlettségű dolgozónál lehet alkalmazni.
Ahhoz, hogy delegálj, a delegálandó feladatban D4-es szintű jártassággal és motivációval rendelkező dolgozóra van szükséged.
Ha van egy ilyen dolgozód, akkor az adott feladatra vonatkozóan egyenesen kötelező a delegálás. Nem alkalmazhatsz más vezetői stílust, mert akkor a dolgozó elveszíti a motivációját és “visszabutul” arra a szintre, amelyik szinten a feladatokat kiadod neki.
Mikor alkalmazd az irányítást?
Az irányítás akkor alkalmazandó, amikor egy feladattal először találkozik a dolgozó.
Az irányítás biztonságot ad a dolgozónak és biztosítja, hogy a feladat az elvárt minőségben kerül kivitelezésre. Nem terheli túl a dolgozót felesleges magyarázatokkal akkor, amikor azokat még nem képes felfogni.
Minden olyan esetben alkalmazandó az irányítás, amikor a dolgozó először találkozik egy feladattal. Akkor is így van ez, ha egyébként más feladatokban ugyanaz a dolgozó megfelelően teljesít.
Mikor válaszd a vezetői stílusok közül a tanítást (edzést)?
Ez a stílus akkor hasznos, ha a dolgozó már rendelkezik némi szaktudással, ez azonban még nem elegendő a megfelelő színvonalú feladatvégzéshez.
A vezető feladata, hogy oktatással, magyarázatokkal és lelkesítéssel egyre jobban növelje a dolgozó hozzáértését. A hozzáértés növekedésével a motivációs szint is emelkedni fog.
A tanítást kell alkalmazni egészen addig, amíg a dolgozó a feladatvégzés nagyobbik részét nem képes segítség nélkül elvégezni. Pontról pontra haladva kell felépíteni a hozzáértést.
A támogatás – a vezetői stílusok sarokköve
A tanítás, vagyis a magyarázattal ellátott irányítás nagyon fontos lépcső, de minél hamarabb túl kell lépni rajta. Ott, ahol a dolgozó hozzáértése megfelelő, önállóságot kell engedni a dolgozónak és csak akkor segíteni, ha arra valóban szüksége van.
A támogatás azt jelenti, hogy szemmel kísérve a dolgozó fejlődését, mindig csak annyi segítséget adsz neki, amennyi feltétlenül szükséges. Ez a segítség idővel egyre kevesebb lesz, míg végül egyáltalán nem lesz rá szükség.
Ha már nincs szükség segítségre, át kell térned a delegálásra. A konkrét feladattal kapcsolatban mindaddig delegálnod kell, amíg teljesítményromlás nem következik be.
Vezetői Stílusok – cél a delegálás
A vezetői stílusok alkalmazása nem előszereteti vagy személyiségbeli kérdés.
A vezetői stílusok közül mindig azt kell alkalmaznod, ami a dolgozó fejlettségi szintjének megfelel. Ez biztosítja minden esetben a megfelelő szintű feladatvégzést. Ez azonban még nem a teljes tudomány.
A vezetői munka lényege az is, hogy a feladataival kapcsolatban minden dolgozó eljusson a d4-es fejlettségi szintre. A vezetői stílusok ezt a fejlődési utat kísérik végig. Ezért arra kell törekedni, hogy amint lehet, egyre nagyobb önállóságot biztosíts a dolgozónak, míg végül eljutsz a delegálásig.
A helyes tanács a túlterhelt vezetők felé nem az, hogy “tanulj meg delegálni”. Sokkal inkább az, hogy “fejleszd a dolgozókat, hogy delegálni tudj nekik”.